Nietzsche: Túl jón és rosszon. Egy jövendő filozófia előjátéka
19 hozzászólás Írta italo 9 hónapja
(A téves
ítélet)
Az új filozófiai
nyelv ezt önmagában nem kifogásolja. A kérdés az, mennyiben
fajfenntartó, netán fajtenyésztő. Ha igen – szükségesnek ismerjük
el. „ha lemondanánk a téves ítéletekről, az életről mondanánk le,
az életet tagadnánk.” Ha a valótlanságot - egyébként veszélyes
módon - életfeltételként ismerjük el..."már ezzel is túllépünk jón
és rosszon.” Régen („a morál előtti korszakban”) a következmény
szerint ítéltek a tettről, később az eredet szerint. Ezt a
szándékkal azonosították. Ez morális ítélet volt, azonban már
minden tettet valamilyen szándékból eredeztettek. Pedig: "egy
cselekedet döntő értéke épp abban van, ami nem szándékos
benne" , ami a morálon kívül esik. Ehhez képest a szándék a
felszínhez tartozik.
(A vallásos
kegyetlenség sokfokú létrája)
A fokok közül
három a legfontosabb: 1.hajdan istennek embereket áldoztak, köztük
elsőszülötteiket, 2. később az ember a természetét – áldozta fel
aszkétizmus keretében; 3.Mit lehet még? Feláldozni minden
vigasztaló, szent, gyógyító dolgot, üdvösségbe vetett hitet. Nem
kellene magát Istent is feláldozni a Semmiért?
(Aforizmák és
közjátékok)
"Amit egy kor
rossznak érez, az rendszerint korszerűtlen utórezgése annak, amit
hajdan jónak éreztek - egy régebbi eszmény atavizmusa"
"Az ellenvetés,
a kitérés, a vidám bizalmatlanság, a csúfolódó kedv az egészség
jele: minden, ami feltétlen, a patológiába tartozik."
"A kereszténység
mérget itatott Erósszal - ez ugyan nem halt bele, de bűnné
korcsosult."
(Az erkölcs
természetrajzához.)
- A sok erkölcsi
indoklás helyett az erkölcsök típustanát kell megalkotni. A
moralisták felszínesen ismerték "az erkölcsi tényeket,mintegy
környezetük, osztályuk, egyházuk, korszellemük, éghajlatuk és
földsávjuk erkölcsiségeként..." Téjékozatlanok a népek múltjáról, a
korokról. Általános etikájuk csak az uralkodó erkölcsbe vetett hit
tudományos formulája. Minden morál zsarnokság a természettel és az
ésszel szemben
Alkotás közben a
művész nem engedi el magát: rendez, komponál, alakít, "szigorúan és
finoman engedelmeskedik épp ilyenkor ezerféle... törvénynek..." A
lényeg az, hogy hosszas és egy irányban történő engedelmesség
legyen . Akár az egyházi, vagy udvari elvárásnak. Mindez kellett
ahhoz, hogy kitenyésztődjék az európai szellem ereje! - Adott
dolgot voltak kötelesek igazolni, bizonyítani isten dicsőségét,
stb. Ez a zsarnokság, ez az önkény, ez a szigorú és lenyűgöző
ostobaság nevelte ki a szellemet" A rabszolgaság itt is
nélkülözhetetlen a fegyelmezéshez. Az emberiségnek sokáig
engedelmeskednie kell valakinek, valaminek, különben
tönkremegy.
Amíg az erkölcs
csupán nyájhasznosság, addig semmiféle felebaráti szeretet erkölcse
nem létezhetik, csak ami a közösségnek hasznos. A rómaiaknál is a
virtus, a köz védelme de nem az irgalmas cselekedet volt az
erkölcs. Bizonyos veszélyes ösztönöket, mint a vakmerőség,
vállalkozókedv, alattomosság, rablóvágy, amennyiben közhasznuk
volt, tiszteltek. Később ezek veszélyeztetni kezdték a közérdeket.
Most már a magasrendű, független szellemiséget, nagyfokú értelmi
képességet, a különállás akarását is veszélynek fogják
érezni.
(Mi
tudósok.)
A filozófusok
mások, mint a tudósok. Azok gyűjtik az anyagot, szolgák. A
filozófus parancsol: így legyen. A filozófiának mindennek kell
lennie, magasból kell néznie a világra. Tudja, hogy csaknem az
egész magasrendű kultúra a kegyetlenség átszellemítése.
(Népek és
hazák.)
Az óvatosak és a
politizáló körök elutasítják az antiszemitizmust de " óvatosságuk
és politikájuk nem ez ellen az érzésfajta ellen irányul, hanem
csupán veszélyes mértéktelensége ellen, kivált e féktelen érzés
otromba és szégyenletes kifejezése ellen..." ..."hasznos és
helyénvaló volna kiutasítani az országból az antiszemita
szájtépőket."
"Európa
egységes akar lenni" Ezt fejti ki. Goethe, Beethoven, Stendhal,
Heine, Schopenhauer, még Wagner is, sőt, Napoleon is.
(Mi az
előkelő?)
" Az előkelő
kaszt kezdetben mindig a barbárok kasztja volt"... ők voltak a
teljesebb emberek, lelki erejük miatt és ez mindig azt jelentette:
ők voltak a teljesebb bestiák. Távolságtartás jellemezte urak és
parancsolók viszonyát. Az arisztokratikus társadalom a feltétele a
felsőbbrendű kultúrának. Úgy jött létre, hogy ragadozó emberek, még
töretlen akaraterő és hatalomvágy birtokában, rávetették magukat
gyengébb, kifinomultabb, békésebb, talán kereskedő, vagy
állattenyésztő fajtákra, vagy ősi elpuhult kultúrákra.
(Válogatott
írásai, 1972. 299-333. l.)
Ingyen Film Letöltés . Info - Filmek Letöltése Ingyen!
http://ingyenfilmletoltes.info
Valaki azt írta az egyik előzőre, hogy emészthető. Ám az ilyen nehezebb szellemi kaja felszívódása lassan fog menni. Az okuló vonalba beleillik, de mire egy tanköri flashmob összejönne, a bevallott rohamtempód miatt te már árkon-bokron túl lehetsz.
Poszt: Nietzsche: "hasznos és helyénvaló volna kiutasítani az országból az antiszemita szájtépőket."
Előző munkájában három oldalon át sorolja a zsidók Európa számára kedvező tulajdonságait és a körülmények nyomása alatt kialakult negatív vonásaikat. (Auróra)
A poszt egyik érdeme a szövegmunka, az előző kettővel együtt több száz oldal tartalmát sűrítette három bejegyzésbe.
Az igazság kedvéért említendő, hogy a feldogozott művekben viszonylag kevesebb negatív, igaztalan és manipulatív politizálásra alkalmazható gondolat található, mint más, főleg késői munkákban: Űbermensch, örök visszatérés,stb. De a kultúraellenes erkölcsi relativizmus már itt is tetten érhető.
@széna: Ez is igaz. Ide tartozik a hatalom akarása is. A szövegek többértelműsége miatt a náci propaganda hivataloknak nem esett nehezükre az ideológiájuknak megfelelően manipulált képet kreálni a gyökeresen antinacionalista szerzőből. Szellemi elődjüknek hazudhatták, mert bizonyos elméletei erre alkalmasak voltak. Fokozatosan megőrült, utolsó munkáját az azt kiadó testvére el is torzította.
Ezzel együtt, nem volt még egy olyan szerző, aki akkora és olyan termékeny hatást gyakorolt volna a 20. század szellemi kultúrájára, különösen szépirodalmára, mint Nietzsche.
Órajárás szerint is korán be kell fejeznem. Az embert biológiai létezőre redukáló tendenciái miatt nevezik Nietzsche irányzatát életfilozófiának. Ide tartozik a tiszta fajokról kialakított téves elképzelése, melyet a náci propaganda a maga érdekében használt ki. A filozófiának - legyen az bármennyire esszéisztikus - vannak bizonyos alapkövetelményei. A felsorolt hibás nézetek ezeknek nem felelnek meg, tehát még az életfilozófián is kívül esnek, ez a rész nem filozófia.
Nietzsche éleseszűen felmérte és megalkuvás nélkül világgá kiáltotta az egész európai civilizáció, benne a szellemi kultúra válságát, romlottságát. Kíméletlen intellektuális romboló volt. Ám gondolatilag lerombolta a kultúrát általában, vagyis azt, ami az embert az állattól megkülönbözteti. Ebben is igaza volt Babitsnak. Innen érthető Nietzsche humanizmusellenes, emberellenes nézeteinek eredete. Paradox módon mindezt az a kifinomult esztéta hangoztatta, akit művei Németország legjelentékenyebb lírikusai közé avattak. Verseiben nincs is nyoma ennek az embertelen felfogásnak.
Még egy paradox jelenség: a napi történések éles szemű megfigyelőjeként Nietzsche ma is tanulságos aforizmáiban mély életbölcsességet halmozott fel. A közvetlenebb, rövidebb távlatokat tekintve pedig a politikai életre vonatkozó ítéletei is többnyire helytállóak, az európai haladást szolgálják.
Az utóbbi megítélést támasztják alá a következő szavai ("A vidám tudomány") vége felé: "nemigen csábít bennünket az a kísértés, hogy részt vegyünk abban a hazug faji önimádatban és erkölcstelenségben, amely ma Németországban a német érzület jeleként parádézik..." "jó európaiak vagyunk, Európa örökösei, az európai szellem évezredeinek gazdag, kincsekkel zsúfolt, de bőségben elkötelezett örökösei is..."
Mint európaiak és mint magyarok, ezt mi is aláírhatjuk!
@italo: 9 "Ám gondolatilag lerombolta a kultúrát általában, vagyis azt, ami az embert az állattól megkülönbözteti. Ebben is igaza volt Babitsnak." Ellenben a politikai hagyományok zsarnoksága elleni fellépése hasonló irányú volt. Bírálta N. végletes radikalizmusát, mely, mint minden ilyesmi, anarchiába és nihilizmusba torkollik. Nietzsche Adynak is az egyik szellemi forrása volt. De főképpen az egzisztenciális bölcseletnek.
Régi kedvencem, Nietzsche előre látta a tanuló áramlatunkat vezérlő fő érzelmet is. „A fölfedezés és kitalálás nyugtalansága olyan vonzó, olyan nélkülözhetetlenné vált számunkra, mint a szeretőnek a boldogtalan szerelem: nincs az a pénz, amiért fölcserélné a közöny állapotával; - igen, talán mi is boldogtalan szeretők vagyunk! Bennünk a megismerés szenvedéllyé alakult át, nem retten vissza semmiféle áldozattól, és alapjában véve csak attól fél, hogy ő maga is kihunyhat; őszintén hisszük, hogy e szenvedély kényszerétől és kínjától az egész emberiség fenségesebbnek és bizakodóbbnak hihetné magát, mint amilyen most, amikor még nem jutott túl azon, hogy irigyelje a barbárság következményét, a nyersebb élvezeteket.”
...”megismerési ösztönünk már túlságosan erős ahhoz, hogy értékelni tudnánk a boldogságot megismerés nélkül vagy akár egy konok rögeszme boldogságát; ilyen állapotot még elképzelni is gyötrelmes!” (Hajnalpír, 429.pont)
Nem minden megismerés irányul magára az önzetlen célú tudásra. Aki bármiben a felhasználhatót keresi, nem az igazságot kutatja. Annak keresése ártatlan, örvendező és békés lelkeknek való, „mert a többiek orvosságot keresnek maguknak, bármily büszkén vélekedjenek is értelmükről és ennek szabadságáról – nem az igazságot keresik. Ez az oka annak, hogy ezek a többiek olyan kevés igazi örömet találnak a tudományban, és szemére vetik hidegségét, szárazságát, embertelenségét: a betegek ítélik így meg az egészségesek játékát.” (424.p.)
A filozófia, a vallás és egyéb szórakoztató művészetek ellen szól a kívánság: „ 'Térjünk vissza a tudományhoz! A tudomány természetéhez és természetességéhez!' - s ezzel talán az a korszak szólal meg, amely a leglenyűgözőbb szépséget épp a tudomány 'vad, csúnya' részeiben fedezi föl...” (427.p.)
@Mne: 14 "Aki bármiben a felhasználhatót keresi, nem az igazságot kutatja." Pedig ez a tipikus köznapi emberi magatartás és az előzőhöz képest nincs hátrább a rangsorban. Az, hogy "Bennünk a megismerés szenvedéllyé alakult át" [13] itt csak a nyitott tanuló áramlatot jellemzi, mely egy-egy jelentékeny megismerési élmény kedvéért szabadon összejön, mint flashmob. Most, úgy látom, nem volt flash, mob sem nagyon, azonban a felidézett szövegek igényessége és színvonala miatt a részvétel bőven megérte a fáradságot.
@Mne: 14 Ide teszem annak a paragrafusnak a teljes szövegét. Sajnos - a spanyolon kívül - csak angolul találtam meg, de az olvasottabb érdeklődőknek így is bizonyára megfelel.
424.
FOR WHOM THE TRUTH EXISTS. Up to the
present time errors have been the power most fruitful in consolations : we now expect the same effects from accepted truths, and we have been waiting rather too long for them. What if these truths could not give us this consolation we are looking for ?
Would that be an argument against them ? What have these truths in common with the sick condition of suffering and degenerate men that they should be
useful to them? It is, of course, no proof against the truth of a plant when it is clearly established that it does not contribute in any way to the recovery of sick people. Formerly, however, people were so convinced that man was the ultimate end of nature that they believed that knowledge could reveal nothing that was not beneficial and useful to nay, there could not, should not be, any other things in existence. Perhaps all this leads to the conclusion that truth as an entity and a coherent whole exists only for
those natures who, like Aristotle, are at once powerful and harmless, joyous and peaceful : just as none but these would be in a position to seek such truths ; for the others seek remedies for themselves however proud they may be of their intellect and its freedom, they do not seek truth. Hence it comes
about that these others take no real
joy in science, but reproach it for its coldness, dryness, and inhumanity. This is the judgment of sick people about the games of the healthy. Even the Greek
gods were unable to administer consolation ; and when at length the entire Greek world fell ill, this was a reason for the destruction of such gods.
@Mne: 13 A te magyar fordítás-idézeted szerint bennünk a megismerés szenvedéllyé alakult át. Ez jobb lehet, mint az angol fordítás:
"Knowledge within us has developed into a passion, which does not shrink from any sacrifice, and at bottom fears nothing but its own extinction." Itt tudásról van szó, nálad megismerésről, ami (mint a tudás megszerzése) nem ugyanaz.
@smirgli: Kikurkásztad, akkor már a német eredetiben is megkeresnéd? :)
18.,@smirgli 17 : Addig "A tragédia születése" szövege bizonyíthatja, hogy N. számára nemcsak a megismerés, hanem a tudás is szenvedély volt. A kielégíthetetlenül optimista tudás mohóságáról írt. Nekem is angol szövegem van: "If we look at the loftiest realms of that world streaming around us, our eyes strengthened and refreshed by the Greeks, we become aware of that greed of insatiably optimistic knowledge, exemplary in Socrates..."