Ludwig Mies Van Der Rohe (1886-1969)

Már a húszas évek elejétől fogva az újabb technológiai lehetőségeket kiaknázó modern és harmonikus épületeket tervezett, de ezek nem valósultak meg. Később modern villák tervezésével kezdték megbízni. Ilyen megbízásra készült a Tugendhat-villa  is a csehországi Brnóban (1930). Ez a csodaszép épület, a 20. század egyik legjelentősebb lakóépületének számít. A korunkban épült sok hasonló villa eredetije.

 

 

 

Még 1927-ben megtervezte a barcelonai nemzetközi kiállítás német pavilonját. Ez a lapos tetős alacsony épület világhírt hozott neki a benne rejlő "folyékony tér" miatt. A helyiségeket mézszínű ónixból, zöld márványból és tejüvegből készült falak választották el, A falakat tetszés szerint lehetett mozgatni a használók szükségletei szerint.

Ide tervezte a híres Barcelona heverőt is.

Fémvázas és bőr ülőkés fotelje, ma már megszokott tárgyi kultúránk jelentős része az ő iparművészeti eszméit tükrözi. Az egyszerűség, az emberszabású berendezés követelményeit ma leginkább a skandináv bútorokon követhetjük nyomon.

Épületein nem tűrte a cikornyát, külsejüknek „őszintén” ki kellett fejezniük a belső funkciókat. Végigvitte ezt a racionalitást, a dekorációmentes puritán minimalizmust.

A harmincas évek elejétől ő volt a Bauhaus iskola igazgatója. Az intézményben nemcsak oktatás folyt. Tanárai s diákjai egységes alkotói közösségben működtek. Köztük Moholy-Nagy, Kandinszkij, Paul Klee. Mies van der Rohe igazgatói ideje alatt minden tőle elvárhatót megtett a Bauhaus politikamentességének megőrzéséért. Brosúrát is készített, amelyben a mérnöki és művészi rációnak a fajiságról handabandázó, hisztérikusan és agresszívan nyomuló egypárti (náci) befolyás elleni védelmét kísérelte meg a következő állásfoglalásával:

 

„A Bauhausnak a modern kultúra megteremtésére tett erőfeszítései ellenére sem kell átpolitizált korunkban elköteleződnie valamely párt iránt”.

 

Mies minden erőfeszítése ellenére sem sikerült az intézményben a náci hisztériától mentes légkört fenntartani. A tanintézet alapfeladatai révén mindenképpen érintkezett a társadalmi környezettel, amely az oktatási folyamatra is hatott. A korabeli - egyre inkább totalitárius politikai légkörben - kívülről a Bauhaus, mint idegen test, netán baloldali szervezet jelent meg.

1932. októbet 1-jétől korábbi helyén, Dessau városban az intézmény fenntartása lehetetlenné vált. Mies a Bauhaust átköltöztette Berlinbe és magánintézetként működtette egy használaton kívüli gyárépületben. 1933. április 11-én a Gestapo lepecsételte az épületet. Az intézmény újraindítására tett sorozatos kísérletek eredménytelenek maradtak. Nem sokkal ezután Mies van der Rohe a Bauhaust –annak várható hivatalos megszüntetése előtt – bezárta.

1937-ben az USÁ-ba emigrált, a következő évtizedekben a chicagoi műegyetem építész tanszékének vezetőjeként dolgozott. Művészi minimalista házakat tervezett, köztük van a méltán világhírű Farnsworth House, amely egy ilyen nevű orvosnő hétvégi háza lett. Ennek megvalósításában a Tugendhat villa terveit fejlesztette tovább.

 

 

Az alaprajzon a hátsó épületrész is látható. Egy ehhez egészen hasonló budai villát néha magam is meglátogatok.

Ő kezdeményezte az üveg-acél felhőkarcolók építését s 1964-ben megalkotta a Seagram Building nevet viselő építményt. Akkor ez forradalmi újítás volt.

Ma már az esztétikum sok magasház külső megformálásában  is láthatóbb szerephez jut,  a Bauhaus-korszakon pedig a jelek szerint már régen túllépett a világ. De nemcsak a kegyelet miatt becsülendők a kisebb-nagyobb részben túlhaladott művészettörténeti korszakok kiemelkedő alkotói. Mindegyik stílusirányzat rajta hagyja a bélyegét az utódokon is, akik sok értéket meríthetnek a korábbi alkotásokból. Mies és legnagyobb pályatársai: Walter Gropius, a Bauhaus alapítója, Le Corbusier, Frank Lloyd Wright, Alvar Alto szerint az építőművésznek az emberi környezet egészét kell alakítania a természettel összhangban. Örökségüknek ez lehet az egyik legfontosabb része.

Kiegészítés és frissítés keretében alább a párizsi Défense látható: