u.c. 762: a Birodalomnak visszavágnak. Kétezer éve a rómaiak stratégiai vereséget szenvedtek.
Kr. u. 9.- ben, vagy ahogy akkor mondták, 762-ben a Város
alapítása után (ab Urbe condita, u.c. )
A félig megszervezett germán provincia kormányzása két
év óta Quinctilius Varus prononsulra volt bízva. A területet az
Elbáig uraló rómaiak gyorsan meg akarták honosítani saját
közigazgatásuk és jogszolgáltatásuk elveit. De – és ez máig
érvényes tanulság - nem szabad sietősen és erőszakosan
meghonosítani „fejlettebb” politikai rendszereket a barbároknál. A
germánokat emiatt főleg a cheruskusok törzse izgatta föl, akiknek
vezére a régebben római lovaggá ütött Arminius volt. A
proconsul három légióval vonult a lázadók ellen, akik azonban nem
keltek nyílt csatára, hanem midőn Varus a Wesertől az Ems folyó
felé vonult, a teutoburgi erdőben meglepték. Kedvezőtlen
helyzetében folyton hátrálni volt kénytelen, s midőn a mocsaras
vidéken végre csatára került a dolog, a rómaiak nagy veszteséggel
megfutamodtak. Három légió, vagyis 18000 katona pusztult el.
Varus kétségbeesésében saját kardjába dőlt, a germánok pedig a
hadsereg legfőbb, szentnek tartott szimbólumait, mindhárom római
sasjelvényt is elragadták. Augustus császár és vezérkara
sokáig nem tudta feledni a megsemmisítő vereséget.
Két évre rá Tiberius, Germanicus társaságában újra benyomult arra a
vidékre. A germán népek szokásuk szerint visszavonultak
előle, de ő sem vette váraikat ostrom alá. Bebarangolta a nyílt
vidékeket, azután lassan visszavonult a Rajnához s ennek
védősáncait megerősítette. A birodalom határát ezentúl nem az Elba,
hanem ismét a Rajna jelezte. (Forrás: Geréb József:
A rómaiak története. Megjegyzés: az újabb leletek tanúsága szerint
a Birodalom később megint elfoglalt kisebb területeket a Rajnától
keletre. Az alapvető keleti és északi hadászati védvonal azonban
továbbra is a Rajna és a Duna mentén volt.)
A lázadást kezdeményező törzs csakhamar eltűnt a híradásokból. Ám
néhány évszázad múlva a germánok meghódították az egész birodalmi
területet. A rákövetkező évezredben a barbár törzsekből kikerült
vezető rétegek és származékaik uralták az államokat, és birtokolták
a földeket. Felvették s terjesztették a keresztény vallást.
Alapjaiban megőrzött barbár gondolkodásmódjukat és cselekvési
mintáikat a világi és az egyházi hatalomban is érvényre juttatták.
Az emberi magatartás lassan változik.
Ma meg csak várunk, hiába a barbárokra...
Manapság se könnyű kordában tartani őket. Nem sok hiányzott már nekik második világháború megnyeréséhez. Ha nyertek volna fordult volna a kocka.Ők lennének a világ urai. Azért a mindent vagy semmit elvet most is megtartották. Az elején úgy látszott mindet visznek a végre pedig a semmi jött össze nekik.
Ha várunk, miért? Talán a civilizáció háza táján sincs minden rendben?
#3: Hát, úgy tűnik, nincs.
#3 címzettje értelemszerűen RL
Kisdeli Imre, #2: Ha Németországra gondolsz, ott is civilizáció volt, ami nem erkölcsi kategória.
Világuralom megszerzéséből nem csináltak erkölcsi válságot.
Lehet, hogy a barbárság az európai kultúra negyedik gyökere az antik, a keresztény és a felvilágosodó mellett?
RL, #4: egy magyarázó szerint nem is lehet, mert az a társadalmak leszálló szakaszát jellemzi, míg a felívelő szakaszban a kultúra létezik. Nem jó felosztás, szerintem. De csakugyan nagy bajok vannak.
Kisdeli Imre, #6: eszerint valóban a világháborús (hitleri) Reichre utaltál, ha tévednék, javíts ki légy szíves.
#8: A Nyugat alkonya?
Carolu, #7: Lehet. A barbár cselekvésmód beépült az európai államok alapvető magatartási mintáiba.
RL, #10: Pontosan. A régészek fogalma szerintem jobb. De nemcsak ők mondják, hogy a kultúra sokkal több, mint szellemi alkotás, művészet, stb. Hanem a létfenntartás emberi módja.
"Felvették s terjesztették a keresztény vallást. "
Kedves Italo!
Én nem merek ilyen kategorikusan fogalmazni.
De azt, hogy ilyen címkét is aggattak magukra, nem tudom megcáfolni.
A barbárokról a kereszténynek mondott Szent Pál Apostol azt nyilatkozta, hogy vele irgalmasságot cselekedtek Máltán...
Italo[9] Igen ő volt a főnök.Ez a dobás volt idáig a legnagyobb.
Joss.#13: elég jól fogadták "Melitán", de amikor látták, hogy a vipera nem ölte meg, " istennek mondják vala őt". Ezután még bőségesebben látták el. Ez a barbárok erkölcsi felfogására is utal, de nem erkölcsük hiányára.
Kisdeli Imre, #14: én a római civilizáció és az azt öröklő birodalmak világuralmi sikereit is elég nagy dobásnak tartom. De mindegyik elenyészett és el is fog.
Italo (15): a barbároknak is megvolt a maguk erkölcse, természetesen. Összefüggött az egykorú életviszonyokkal, hiedelmekkel. Őket nem lehet elítélni. Más a helyzet azokkal, akik az ezer évvel ezelőtti ethoszt a mai körülményekre alkalmaznák és ilyen célból dícsőítik.
Mne, #17: a barbár ethosz kegyetlen mozzanatai beépültek az európai civilizáció hatalmi szférájába, annak keresztény, felvilágosult, hagyományos modern és bármilyen egyéb válfajaiba. Valóban, küzdeni kell ellene és elszigetelni a dicsőítőit. Cinikus módon a totális diktatúrák alkalmazták. Szeretnék alkalmazni a mai totalitárius mozgalmak.
Idézlek:"– és ez máig érvényes tanulság - nem szabad sietősen és erőszakosan meghonosítani „fejlettebb” politikai rendszereket a barbároknál. " - Ha a barbároknál nem szabad, még kevésbé szabad ezzel próbálkozni Irakban. Itt már nem olyan fogalmak fontosak, mint barbárság, civilizáció, ethosz, hanem olyan fogalmak, mint célszerűség, hülyeség. Bár az utóbbi lehet látszólagos, nagyonis jól felfogott hatalmi érdekeket leplező cinikus tettetés.
RL, Kisdeli, Carolus, Joss, Mne, Talon: köszönöm az eddigi hozzászólásokat, megfontolom az általatok leírtakat.
(18), italo: ezért nevezi Hamvas Béla barbároknak a magyar nemeseket, ideértve a köznemességet és annak dzsentroid utódait és utánzóit. Vico pedig az egész feudalizmust visszatért barbárságnak minősíti.
Italo, 18: "a barbár ethosz kegyetlen mozzanatai beépültek az európai civilizáció hatalmi szférájába" . Amikor a pápai állam világhatalmi tényező volt, természetesen oda is. És nemcsak a kegyetlen mozzanatai, hanem a barbár pompakedvelés, mely a renaissance-ban csúcsosodott ki és méltó kritikára talált a reformációban.
Italo az írásod teljesen felizgatott. :))))
#16: a római birodalom örököse a középkori egyházi állam volt, melynek hatalmi politikáját teljes mértékben jellemezte mindaz, ami a többi, korabeli feudális államot. A barbár cselekvési minták alkalmazása is.
Carolus,#21: Hátra van az a kérdés, hogy mi volt az említett európai barbárság gazdasági kiindulópontja. A vagyon, főképpen a föld fegyveres erővel történő megszerzése, a hódítás. A fegyveresek, a katonák, a martalócok lettek a nemesek.
Büyük,#22: a pápai államnak alárendelt főpapság hierarchikus arisztokráciája ugyanazt a nagybirtokos és hatalmi funkciót is betöltötte, mint a világi államot alkotó feudális nemesség."Is", mert az egyház a szellemi kultúrának is a hordozója volt, békeidőben pedig mérsékelni igyekezett a legkirívóbb embertelenségeket. A kíméletlen hódításokból azonban kivette a részét.
Humanrájc, #23: Természetes, hogy a történeti tények elgondolkodtatják az embert és emócióinkra is hatnak.
*
Köszönöm az újabb kommenteket.
Italo 26] Vatikán valóban a legcsiszoltabb rendszerrel működik. Persze az évezredes gyakorlat tökéletesen ki csiszolódott. Dolgok követése és az egész felépítménye egy csúcs. Jóval tökéletesebb mint a demokrácia ilyen olyan formái.
Kisdeli Imre, #28: a pápaság gyakorlatának kifinomultsága nem vitás. Az általam említett korai középkorban nemcsak egyházát, hanem az egyik nagy feudális birodalmat, és világhatalmat: az Egyházi Államot igazgatta. (Akkori székhelye nem a Vatikán volt). Világi hatalmát elvesztette, de központilag irányított nemzetközi hálózata révén fenn tudta tartani a maga szellemi befolyását, mely Európában feltartóztathatatlanul hanyatlik, a nyomorgó és csekély képzettségi szinvonalu perifériákon viszont növekszik.
Italo 29 Világi uralmukat elvesztették de lelkekben még most is sok helyen ők az urak.Hihetetlen mennyiségű tudást felhalmoztak.Emberiség fejlődésében nagy szerepet játszottak.Keretet adtak egy társadalmi élethez. Igaz nagyon kihasználták a tudást saját létfenntartásukra.
Kisdeli Imre, #30: kissé túlmentünk a blogban leírt ókori eseményeken. A középkort és a jelent is érintettük, de mindezt egy külön bejegyzés keretében lehetne alaposabban megtárgyalni. Ami az én barbárjaimat illeti, az ő problémakezelési módjuk tartósan fennmaradt a feudális világi és egyházi állam, sőt, a mai demokratikus és totalitárius rendszerek gyakorlatában. Akkor is, ha álszent frázisokkal, vagy kenetteljes beszédekkel leplezik.